Bár nemhogy fotóművész nem vagyok, de a fényképezést lényegében csak családi emlékképek szintjén, azon kívül saját szórakozásomra művelem (de igyekszem igényesen tenni), érdekel a fotóművészet, mint a kreatív fényképezés legösszetettebb műfaja. Itt-ott tartott, fotós témájú előadásaimban többször foglalkoztam vele, és a vele kapcsolatos örök dilemmával, a képek manipulálásának (módosításának) létjogosultságával. 2014-ben a Kutatók éjszakáján „Etikus -e a fényképek manipulálása? (Valóság nincs – felejtsd el!)” címmel tartottam akár provokatívnak is tekinthető előadást. 2015 tavaszán „Vita a fotóművészetről” címmel publikáltam a FotoAgorán, amiben két angol nyelvű vita-cikket ismertettem röviden. 2016 februárban a debreceni Science Cafeban „Digitális fotográfia – fotográfia utáni 'fotográfia'?” talányos című témáról beszéltem. A mondandómat az említett két cikk, és további hazai publikációk határozták meg, késztettek továbbgondolásra. A napokban jelent meg egy, e témába vágó cikk kedvenc angol nyelvű portálomon, a Luminous Landscape-en. A továbblépést követően ennek fordítását olvashatja.

A Luminous Landscape alapító főszerkesztője, Michael Reichmann évekkel ezelőtt nagyvonalúan engedélyezte a portálon megjelenő bármely cikk fordításának közlését a FotoAgorán. Michael 2016. május 18-án végleg itt hagyta a fotós társadalmat, de a LuLa – előrelátó gondoskodásának köszönhetően – tovább él, remélhetőleg még sokáig. Kevin Raber, a portál jelenlegi első embere volt szíves megerősíteni Michael korábbi engedélyét. A Luminous Landscape portálon olvasható cikk teljes terjedelmű fordítását, annak képanyagával együtt, ennek az engedélynek a birtokában közöljük. [A szerkesztő] 

Az új oldal elindításakor ésszerűnek tűnt rögzíteni, hogy a legnépszerűbb cikkeket eddig hány alkalommal nyitották meg. Ez lehetőséget ad majd arra, hogy bizonyos idő múlva megnézzük, olvassák-e a régi oldalon levő régebbi, korábban népszerű cikkeket. Kb öt héttel később ismét megnéztük az aktuális adatokat, ez már az oldal megújításának hatásáról is ad némi képet.  Továbblépést követően megnézheti az eredményt, ősszehasonlítva korábban rögzített adatokkal.

A közelmúltban a Debreceni Új Fotóműhely három tagjának közös kiállítása szerepelt a debreceni b24 Galéria programjában. Munkásságukat hosszabb ideje figyelem (egy-egy kiállítás kapcsán már szerpelt a nevük és néhány fotójuk ezeken az oldalakon, egyikőjükről pedig a FotoAgora első évében már bemutató cikket is publikáltam, sőt néhány kiállításáról is hírt adtam). A b24-beli kiállítás hatására érett meg az elhatározásom, hogy külön-külön cikkben mutassam be sajátos művészetüket. A jelen cikk hármójuk közül a legfiatalabbról, Gál Andrásról szól.