Az Olypus és a Panasonic 2008. augusztus 5-én, 10 évvel ezelőtt jelentette be új fejlesztési eredményét, a nyitott szabványú μ4/3 (Micro Four Thirds) rendszert. Különlegessége: cserélhető objektíves váz, a dSLR-ekre jellemző tükör nélkül. A bejelentés a fotós világban hatalmas érdeklődést váltott ki, amit az eltelt évtized messze menően igazolt. A rendszert ma általában MILC (Mirrorless Interchangable Lens Camera – tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgép) névvel illetik. A jeles évfordulót a Nikon fontos bejelentéssel igyekszik emlékezetessé tenni: 2018. augusztus 23-án bejelentette új, teljes Leica képkocka méretű érzékelős MILC rendszerét, a Z rendszert, annak első két gépét és 4 objektívjét, adaptert az összes F foglalatos Nikkor objektív használatához. Ha ez a bejelentés nem is rázza meg olyan mértékben a fototechnikát, mint a tíz év előtti, mindenképpen mérföldkőnek tűnik, új szintre emeli a MILC-ek fejlesztését.

A MILC kategória megszületése 10 éves évfordulójának talán valamennyi jelentős fotós orgánum cikket szentelt. A FotoAgóra ez alól kivétel. Mi sem felejtkeztünk el róla, de kivártunk. A Nikon 2018. július 25-én sajtóközleményben jelentette be, hogy teljes Leica képkocka méretű („full-frame", 24 mm x 36 mm) érzékelős MILC gép, és hozzá tartozó objektívek fejlesztésén dolgozik, amelyekhez új objektív foglalat tartozik. A bejelentés nem fukarkodott az új rendszer kivételes fotográfiai tulajdonságának méltatásával. Hogy az egyik vezető fényképezőgép gyártó 10 évig várt (a kevéssé sikeres Nikon 1 rendszertől eltekintve) első MILC kategóriás gépének bejelentésével, megalapozottá tette a várakozást: az alighanem komoly újdonságokat fog felmutatni. Nos, erre a bejelentésre vártunk saját évfordulót ünneplő cikkünkkel. A várva-várt bejelentés ma megtörtént (és a várakozásokat igazolta), ideje hát nekünk is ünnepelni!

1. Rövid MILC történet

1.1. A kezdetek

A digitális fényképezóőgépek „komolyabb” (igényes amatőr és profi – tükörreflexes, cserélhető objektíves) szegmenseiben alkalmazott érzékelők a kisfilmes (Leica) érzékelőket követték (2:3 oldalarány), a vázakat a korábbi kisfilmes vázakból kiindulva fejlesztették, és kezdetben azok objektívjeit kínálták hozzájuk. Az első időszakban a Leica méretnél kisebb (APS C – lineáris mérete 2/3-a a Leicának) érzékelőkkel szerelték. A Panasonic, amelyiknek korábban nem volt tükörreflexes fényképezőgépe (elektronikában, pl. TV-gyártásban utazott), a hagyományoktól eltérő új kisebb méretű (a Leicának kb ½ lineáris méterű) érzékelővel szerelt SLR-rel (4/3 rendszer) lépett a piacra, az Olympus csatlakozott hozzá. Szakított a „kisfilmes” oldalaránnyal is, az akkori TV-kéhez, monitorokéhoz igazította (a neve ezt tükrözte).

A kétezres évtized közepén ennek a továbbfejlesztésébe fogtak: a gépek méretének további csökkentése érdekében elhagyták a helyigényes felcsapódó tükröt, megalkották a μ4/3 rendszert. Szándékuk elsősorban a méret (tömeg) csökkentés volt, ezt tükrözte a bevezetéskor adott név, a tükör elhagyását alighanem az azt segítő eszköznek tekintették. A rendszer által kiváltott lelkesedést viszont épp ez az utóbbi újítás váltatta ki, az évek során kialakult név (MILC Mirrorless Interchangable Lens Camera – tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgép) is ezt tükrözi. A tükör ugyanis a digitális korszakban elavulttá, anakronisztikus maradvánnyá vált. Bevezetését, népszerűségét (SLR – Single Lens Reflex, magyarul általában (egy fényaknás) tükörreflexes) annak idején a cserélhető objektívhez (TTL – Through The Lens) lencsén át működő kereső igénye, célszerűsége indokolta (hogy a keresőben ugyanazt lássuk, az objektívek cseréje, vagy pl polarizációs szűrő alkalmazása esetén is, mint amit az érzékelő).

A μ4/3 rendszer első képviselője a 2008. szeptember 23-án bejelentett Panasonic DMC G-1 volt (cikkünkben részletesen bemutattuk, mennyivel csökken az új rendszerben a felszerelés mérete, tömege a többi dSLR-nél amúgy is kisebb 4/3-os dSLR-hez képest).

Olympus Pen E-P1, a cég első MILC gépe https://en.wikipedia.org/wiki/Olympus_PEN_E-P1

A 2008. év fotós újdonságait ismertető cikkünkben számos cikket linkeltünk az új rendszer, és első képviselőinek fogadtatásáról.

2009 őszén terjedelmes cikket szenteltem a μ4/3 rendszer első évében megvalósított fejlesztéseknek, a rendszer kiteljesedésének, ismertettem az addig megjelent 4 gépvázat, az akkori árakkal együtt (különböző objektívekkel, összesen 7 csomagot). 

A 2009. év fotós újdonságait ismertető cikkünkben ismét viszonylag részletesen foglalkozunk a rendszer újabb képviselőivel, az ott szereplő linkeket követve mindegyikről még részletesebb elemzést, bemutatást talál.

Ahogy már fentebb utaltunk rá, az igazi jelentős újdonság nem is önmagában a gép méretének csökkenése, hanem a tükör elhagyásával járó előnyök – ennek megfelelően a Samsung, Sony és más gyártók a dSLR-ekben akkor szokásos nagyobb APS-C méretű érzékelővel alkották meg tükör nélküli (MILC) rendszerüket, törekedve a nagyobb érzékelő által biztosított jobb képminőségre. 2012-ben cikksorozatot szenteltünk a digitális fototechnikában megfigyelhető forradalmi változásoknak. Ezek között elsőként épp a MILC-ek megjelenését, és a jelentős mértékben ahhoz köthető megoldást, a lencsehibák (gépen belüli) szoftveres korrigálását elemeztük.

Az itt linkelt cikkeinkben számos hivatkozás található akkori, eredeti cikkekre – érdekes olvasmány a korabeli hangulat, vélemények felidézésére.

1.2. Az első 10 év eredménye

Ahogy a fotós világ jelentős része a 2008. évi bejelenést követően azonnal felismerte a tükör nélküli rendszer új korszakot nyitó jelentőségét, a fényképezőgép gyártók is igyekeztek kihasítani a saját részesedésüket ebből a piacból. Két kategóriában számítottak a MILC-ek térhódítására: (a) Cserélhető objektíves rendszerről lévén szó, a dSLR-ek alternatívájaként jöhet szóba – egyesek azt prognosztizálták, hogy ezen a területen néhány éven belül piacvezetővé válhatnak, és középtávon akár ki is szoríthatják a dSLR-eket; (b) Kis méretükre tekintettel a fejlettebb (drágább) kompaktokkal szemben is megállhatják a helyüket, kezdetben akár egyetlen objektívvel, de az obi cserélhetősége később komoly előnyt jelenthet tulajdonosának.

A gyártók piaci pozíciójukból kiindulva választottak érzékelő méretet rendszerük számára, ami a fenti két szegmens közötti választással függ össze. Az (a) kategóriának megfelelően az APS C érzékelő méretet azok a gyártók választották, amelyeknek nem volt számottevő piaci részesedést birtokló dSLR rendszerük, tehát nem fenyegetett az új MILC rendszerük belső konkurenciával, inkább kitörési lehetőséget láttak benne. A μ4/3 két meghirdetője (Pana és Oly – ők az APS C-nél valamivel kisebb 4/3”-es érzékelőnél maradtak) után leghamarabb a Samsung és a Sony lépett (az utóbbinak volt ugyan meglehetős piaccal rendelkező dSLR rendszere (a Minoltától vette át – korai döntése a MILC-fejlesztés mellet remek helyzetfelismerését dicséri), őket követték APS-C rendszerük fejlesztésével a Pentax, Fujifilm, Canon és a Leica. De hamarosan megjelentek az APS-C-nél nagyobb érzékelős MILC-ek is: a sort a Sony kezdte 2013-ban Leica mérettel (full-frame), majd a Leica 2015-ben (full-frame), végül 2016-ban a Fujifilm jelent meg még nagyobb (a közép formátumú gépeknél szokásos, 43,8mm×32,9mm méretű) érzékelővel. A (b) kategóriának megfelelően kisebb érzékelő méretet választó gyártók (időrendben) a Pentax (a kompaktokra jellemző apró érzékelővel) és a Nikon (a kompaktok és a μ4/3 közé eső, 1”-es érzékelővel).

 A MILC rendszerek áttekintése http://milc.hu/milc-rendszerek/

A magyar MILC honlap remek táblázatban mutatja be a MILC-rendszereket. A piacra lépésük időrendjében megadja az érzékelő méretét, a 2017. márciusig megjelent gépvázak, valamint az adott rendszerrel kompatibilis objektívek számát (fixek és zoomok, beleértve az idegen gyártóktól származóakat is) továbbá a kompatibilis rendszervakukat. Egy rendszer iránti érdeklődést a gépvázak választéka mellett jelentősen befolyásolja a rendelkezésre álló kompatibilis objektívek választéka is (ami az előbbinél semmiképpen sem kisebb fejlesztői ráfordítást igényel). Ebből a szempontból a μ4/3 és a Sony APS-C rendszerek emelkednek ki (az előbbi eleve két gyártó munkája), de a sokkal rövidebb múltra visszatekintő Sony full-frame rendszer is impozáns, lényegében minden igényt kielégítő objektív választékot tudhat magáénak. A rendelkezésre álló objektívek választékát növelik a bajonett adapterek, Ilyeneket a rendszer gazdája általában csak saját tükörreflexes obijaihoz forgalmaz, idegen obikhoz harmadik gyártók készítik, akik nem ismerhetik pontosan az elektromos csatlakozók konvertálását (a gyártó nem publikálja), így az idegen obi nem feltétlenül működik ugyanúgy, mint a saját vázon (esetleg az autofókusz és a fénymérés sem). A világpiacon régebbi gyártású, kiváló optikai tulajdonságokkal rendelkező használt manuális objektívek szerezhetők be viszonylag olcsón. Az újabb MILC-vázak szolgáltatásai között általában megtalálható a kézi élességállítást hatékonyan segítő „focus peaking”. Ebben kiemelkedőt nyújtanak az újabb Sony MILC-ek. Sokan azt állítják, ezeken a régebbi, kiváló Nikon és Canon manuális objektívek kézi élességállítása egyszerűbb, gyorsabb, mint a Nikon/Canon dSLR-eken.

 

Sony α7 III (2018) https://www.sony.com/electronics/interchangeable-lens-cameras/ilce-7m3-body-kit

 

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a MILC-évtized végére számos gyártó startolt rá erre a rendszerre (piaci részesedése vetekszik a dSLR-ekével). A két kezdeményező gyártó μ4/3 rendszere a legnagyobb (mind a gépvázak, mind a kompatibilis objektívek tekintetében, és bár érzékelő mérete csak fele (lineárisan) a full-frame érzékelőnek, a legújabb vázak teljesítőképességét nagyra értékelik. A legújabb Panasonic GH5 és GH5S gépeket a videofelvétel szempontjából legjobb hibrid fényképezőgépként szokás emlegetni, az Olympus OM-D E-M1 Mark II-t pedig annak bizonyítékaként, hogy megdőlt az a vélemény, miszerint a dSLR-ek eredendően jobb (gyorsabb) autofókusszal rendelkeznek a MILC-eknél. A Sony full-frame rendszere pedig minden professzionális igényt is kielégítő rendszerré vált (mind a gépvázak, mind az objektívek választékát, teljesítő képességét tekintve).

Az előző bekezdésben felsorolt tények tükrében különösen feltűnő, hogy a fényképezőgépek két kiemelkedő gyártója, a Canon és a Nikon mindeddig kevés figyelmet fordított erre az új kategóriára (legalábbis ebbe a körbe tartozó termékeinek választéka, teljesítőképessége ezt a látszatot kelti). Ennek magyarázatát alighanem abban kereshetjük, hogy ezeknek a cégeknek a legnagyobb a dSLR rendszerük, tehát az új rendszer belső konkurenciájától akarták megóvni magukat. De a legújabb hírek szerint mindkét cégnél küszöbön áll full-frame MILC bevezetése (a Nikon már hivatalosan, határidőkkel bejelentette). Ez több éves komoly fejlesztést feltételez, tehát a látszat már egy ideje nem a valóságot tükrözi. Ezzel együtt megállapíthatjuk, hogy a legnagyobbak bizony elaludtak, alul értékelték az új rendszer jelentőségét. Versenytársaik (leginkább a Sony) komoly előnyre tett(ek) szert velük szemben, amit nehéz lesz behozni. Bár, tekintve a két óriás hatalmas elkötelezett táborát, akik közül talán sokan már váltanának MILC-re, de (pl. jelentős objektív-parkjukra tekintettel) kivártak, reménykedve, hogy a saját márkájuk majd csak megjelenik a kategóriában. Azok közül, akik ezt nem kivárva váltottak MILC-re, esetleg számosan visszatérnek majd kedvenc márkájukhoz. Minden esetre megjósolható, hogy a két nagy megjelenése a full-frame MILC piacon felgyorsítja az új kategória térhódítását, a dSLR-ek visszaszorulását. Ezt szem előtt tartva ajánljuk figyelmükbe cikkünk következő fejezetét!


2. Nikon Z (MILC) rendszer


(hamarosan megjelenik, dolgozom rajta – érdemes visszatérni)