Bár nemhogy fotóművész nem vagyok, de a fényképezést lényegében csak családi emlékképek szintjén, azon kívül saját szórakozásomra művelem (de igyekszem igényesen tenni), érdekel a fotóművészet, mint a kreatív fényképezés legösszetettebb műfaja. Itt-ott tartott, fotós témájú előadásaimban többször foglalkoztam vele, és a vele kapcsolatos örök dilemmával, a képek manipulálásának (módosításának) létjogosultságával. 2014-ben a Kutatók éjszakáján „Etikus -e a fényképek manipulálása? (Valóság nincs – felejtsd el!)” címmel tartottam akár provokatívnak is tekinthető előadást. 2015 tavaszán „Vita a fotóművészetről” címmel publikáltam a FotoAgorán, amiben két angol nyelvű vita-cikket ismertettem röviden. 2016 februárban a debreceni Science Cafeban „Digitális fotográfia – fotográfia utáni 'fotográfia'?” talányos című témáról beszéltem. A mondandómat az említett két cikk, és további hazai publikációk határozták meg, késztettek továbbgondolásra. A napokban jelent meg egy, e témába vágó cikk kedvenc angol nyelvű portálomon, a Luminous Landscape-en. A továbblépést követően ennek fordítását olvashatja.

A Luminous Landscape alapító főszerkesztője, Michael Reichmann évekkel ezelőtt nagyvonalúan engedélyezte a portálon megjelenő bármely cikk fordításának közlését a FotoAgorán. Michael 2016. május 18-án végleg itt hagyta a fotós társadalmat, de a LuLa – előrelátó gondoskodásának köszönhetően – tovább él, remélhetőleg még sokáig. Kevin Raber, a portál jelenlegi első embere volt szíves megerősíteni Michael korábbi engedélyét. A Luminous Landscape portálon olvasható cikk teljes terjedelmű fordítását, annak képanyagával együtt, ennek az engedélynek a birtokában közöljük. [A szerkesztő] 

A minap publikáltam a FotoAgorán „A fotográfiai szégyenlősségről” címmel a kedvenc angol nyelvű portálomon, a Luminous Landscape-en a közelmúltban megjelent angol nyelvű cikk fordítását. Témája a fotóművészet, és a vele kapcsolatos örök dilemma, a képek manipulálásának (módosításának) létjogosultsága. A cikk hivatkozik a Luminous Landscape alapítójának, korábbi főszerkesztőjének, Michael Reichmannak egy csaknem napra pontosan három évvel korábban megjelent cikkére, mintegy az abban foglaltakat gondolja tovább. A továbblépést követően ennek fordítását olvashatja.

A Luminous Landscape portálon olvasható cikk teljes terjedelmű fordítását, annak képanyagával együtt,  a portál ügyvezető igazgatója / kiadója, Kevin Raber szíves engedélyével  közöljük. [A szerkesztő]

 

Kissé megkésve, közkívánatra (mostanra érkeztek be a "közkívánságok") mutatom be a Nikon portrésorozat valamennyi darabját. A fotókat Paloma Parrott készítette D7500 géppel és AF-S DX NIKKOR 16-80mm f/2.8-4E ED VR, illetve AF-S NIKKOR 50mm f/1.4G Nikkor objektívvel. 

A digitális fényképezés beérett, óriási hatást kiváltva a technika, tudomány és a hétköznapi élet számos területén. Mi sem igazolja jobban ezt a megállapítást, mintsem a magas díjak, amivel megalkotóikat honorálják. 2009-ben a fizikai Nobel-díjat az a két fizikus (Willard  Boyle és George E. Smith) kapta, akik 1969-ben elindították a folyamatot, megalkották a CCD-t. 2017-ben a kimagasló innovációs teljesítményt elismerő Queen Elizabeth (QE) díjat négyen kapták, akik három évtized három jelentős innovációjával vizuális világunk forradalmi átrendeződését eredményező eszköz kialakításához meghatározó mértékben járultak hozzá. Részletek a továbblépést követően.