Bár nemhogy fotóművész nem vagyok, de a fényképezést lényegében csak családi emlékképek szintjén, azon kívül saját szórakozásomra művelem (de igyekszem igényesen tenni), érdekel a fotóművészet, mint a kreatív fényképezés legösszetettebb műfaja. Itt-ott tartott, fotós témájú előadásaimban többször foglalkoztam vele, és a vele kapcsolatos örök dilemmával, a képek manipulálásának (módosításának) létjogosultságával. 2014-ben a Kutatók éjszakáján „Etikus -e a fényképek manipulálása? (Valóság nincs – felejtsd el!)” címmel tartottam akár provokatívnak is tekinthető előadást. 2015 tavaszán „Vita a fotóművészetről” címmel publikáltam a FotoAgorán, amiben két angol nyelvű vita-cikket ismertettem röviden. 2016 februárban a debreceni Science Cafeban „Digitális fotográfia – fotográfia utáni 'fotográfia'?” talányos című témáról beszéltem. A mondandómat az említett két cikk, és további hazai publikációk határozták meg, késztettek továbbgondolásra. A napokban jelent meg egy, e témába vágó cikk kedvenc angol nyelvű portálomon, a Luminous Landscape-en. A továbblépést követően ennek fordítását olvashatja.

A Luminous Landscape alapító főszerkesztője, Michael Reichmann évekkel ezelőtt nagyvonalúan engedélyezte a portálon megjelenő bármely cikk fordításának közlését a FotoAgorán. Michael 2016. május 18-án végleg itt hagyta a fotós társadalmat, de a LuLa – előrelátó gondoskodásának köszönhetően – tovább él, remélhetőleg még sokáig. Kevin Raber, a portál jelenlegi első embere volt szíves megerősíteni Michael korábbi engedélyét. A Luminous Landscape portálon olvasható cikk teljes terjedelmű fordítását, annak képanyagával együtt, ennek az engedélynek a birtokában közöljük. [A szerkesztő] 

 A fotográfiai szégyenlősségről

 

Alain Briot, 2016. október 15.

A hitelesség a művészetben nincs kapcsolatban azzal, hogy mennyire távolodsz el a valóságtól
Alain Briot

2013-ban Michael Reichmann The Art Of Fooling Around (A rászedés művészete) címmel publikált egy esszét (fordítása a FotoAgorán olvasható – a szerk.).

Ebben az esszében Michael rámutat, hogy a fotósok szégyenlőssé válnak, amikor fotóikban megnyilvánuló önkifejezésükről esik szó. Michael véleménye szerint ez azon óhajuknak tudható be, hogy a fotós közösség komolyan vegye őket.

Más szóval, a fotósok azt szeretnék elérni, hogy a fotóik hitelesek legyenek, és számukra a hitelesség azt jelenti, hogy nem „fotosoppolják” a képeiket. A digitális fényképezés kezdeti időszakában ez azt jelentette, hogy a Photoshop-ot egyáltalán nem használták. Manapság, amikor a digitális technika általánossá vált, és mindenki használja, azt jelenti, hogy nem fotosoppolnak túlzott mértékben.

Ez a megközelítés épp olyan képtelenség, mintha megpróbálnák saját személyes stílusukat kialakítani, de nem túlzottan személyeset. Ahogyan vagy van személyes stílusod, vagy nincs, éppen úgy vagy használod a Photoshop-ot, vagy nem. Ha a művészi fényképezést műveled, ami ennek az esszének a tárgya, nem pedig dokumentarista fényképezést, irreleváns, hogy milyen mértékben fotosoppolsz. Megkérdezik az emberek, hogy milyen távolságra vannak a valóságtól Van Gogh festményei? Megkérdezik, hogy vajon a színei sokkal telítettebbek-e, mint a témája természetes színei? Nem, senki sem kérdez ilyeneket, mivel senkit sem érdekel. Senkit sem érdekel, mivel a hitelességnek a művészetben semmilyen kapcsolata nincs azzal, hogy mennyire távolodsz el a realitástól.

A gond az, hogy a fotósok a művészi hitelességet összekapcsolják a képek manipulálásának hiányával. Ennek eredményeként az eszmecsere középpontjába kerül, hogy milyen mértékben, és hogyan kerül alkalmazásra a Photoshop. Mivel ennek mennyiségi értékelése, legitimálása nehéz, ez minden művészi fényképezést negatívan érint. A munkád hitelességének definíciójává válik, hogy az milyen mértékben tér el a realitástól. Mindenki arra törekszik, mindent megtesz annak érdekében, hogy eléggé eltérjen ahhoz, hogy különbözzön tőle, de még ne veszítse el a hitelességet. Ennek eredménye egy olyan képtelen helyzet, amiben mindenki veszít, és csökken a művészi hatás.

A megoldás abban van, hogy ne törődjünk a manipulálással, mivel művészettel van dolgunk, és a művészet hitelességének semmi köze sincs a manipulálás meglétéhez, vagy hiányához. A művészet hitelessége inkább abban van, hogy ne állítsunk korlátokat magunk elé, tegyük szabadon azt, amit a szívünk diktál.

A fényképezést számos dologra használhatjuk, és fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy mi művészi fényképezést csinálunk. Nem dokumentarista fényképezést. Nem törvényszéki fényképezést. Nem tudományos fényképezést. Művészi fényképezést. A művészet nem az a terület, ahol korlátokat lehet állítani. A helyzet az, és visszatérve a hitelességhez, hogy az önként vállalt korlátok hiánya teszi hitelessé a művészetet. Szabj határokat, és a művészet megkérdőjeleződik. Töröld el ezeket a határokat, és a művészet legitimmé válik. Az egyetlen kihívás abban áll, hogy ne törődj azzal, mi a véleménye az embereknek a munkádról, fókuszálj arra, amit ki akarsz fejezni.

Ez a megközelítés, annak figyelmen kívül hagyása, hogy mit gondolnak mások, forradalmasította a művészetet a 20. század fordulóján. Az idő tájt, ahogy Michael írja az esszéjében:

A festészet felszabadult az akadémikus 'korrektség' béklyóitól. Az impresszionisták, a kubisták, a pointilisták, és az adott korszak egyéb mozgalmai azt mondták 'Csavarjunk egyet. A valósághű festészet unalmassá vált. Rázzuk fel.' És eljutottunk Picassohoz, Chagallhoz, Degashoz, Monethoz, és a csoport többi tagjához, akik újra életet vittek a festészetbe a 19. század végén és a 20. század elején.

Ez a megközelítés kiemelte a művészetet a merev akadémikus stílus kötöttségéből, ami az akadémikus festészetet korábban jellemezte. Mi több, ezek a művészek jól szórakoztak. A mókának nagyon szoros kapcsolata van a kreativitással. Kétlem, hogy a megelőző korszakban az akadémikus művészek jól szórakoztak volna. Túl komolyan vették önmagukat, aminek eredményeként munkáik statikussá váltak. Akárcsak ma a fotósok, féltek attól, hogy nem veszik őket komolyan, és ez a félelem bezárta őket az adott korszak biztonságos és szűk, megalapozott stílusának keretei közé. A móka, és a döntés arról, hogy nem törődnek azzal, mit gondolnak mások, a döntés arról, hogy 'csavarjunk egyet', ahogy Michael mondja, ez vezetett a századfordulón bekövetkezett művészi forradalomhoz.

Abraham Maslow szavaival: Csaknem minden kreativitásban céltudatos játék van. Jól lehet, ez az állítás formális, pontossága megkerülhetetlen. Más szavakkal, ha nincs játék, nincs kreativitás. Más megfogalmazásban, az akadémizmus megöli a művészetet. Az akadémizmushoz jutunk el, ha folytatjuk a mesterek imádatát, és életre szóló célunkká tesszük műveik utánzását.

Nagy művészek jönnek és mennek, műveik tanulmányozásra és csodálatra érdemesek. De saját tevékenységünk során valami mást kell tennünk, mint amit ők alkottak, ha a művészetet tovább akarjuk vinni, és a médiumot életben tartani. Nem hasonlíthatjuk magunkat a mesterekhez, hiszen mi mások vagyunk. Új utakat kell találnunk saját stílusunk megalkotásában, mivel semmilyen tevékenységnek sincs 'helyes' útja. A legjobb, amit tehetünk, hogy saját célkitűzésünkre koncentrálunk, és mókázunk. Végül, Michael szavai:

Az egyetlen, ami számít, hogy ügy készítsd el a fotóidat, ahogyan te akarod, és ügy értelmezd azokat, ahogyan művészi felfogásod diktálja. Másoknak nem tetszik? Remek, akkor mi van? Ott van a művészet, ahol megjelenik az egyén meggyőződése, nem pedig a szépség és elfogadhatóság keresése. Az a díszítő (dekoratív) művészet területe, ahova sajnálatosan gyakran számos úgynevezett képzőművészeti fotográfia tartozik.

Végül is, nem az számít, mit csinálunk a Photoshoppal. A világról alkotott véleményünk számít, és hogy akarjuk, és képesek legyünk azt kifejezni alkotásainkban.

Feltételezem, hogy a legtöbb fotós ismeri saját viszonyulását a Photoshophoz. Azt is feltételezem, hogy legtöbbnek van véleménye a világról. De az más kérdés, hogy hányan juttatják azt kifejezésre fotóikon. Tapasztalatom szerint nagyon kevesen. És akik megteszik, közülük még kevesebben teszik azt saját stílusuk szerint, és lelik benne örömüket Túl sokukat aggasztja, hogy elvesztik hitelességüket, ha túlzottan személyesek.

Tehát az a legfontosabb, hogy a művészi hitelesség nem abból ered, hogy fotosoppolunk-e, vagy sem, hanem abban a szándékban, hogy ne korlátozzuk magunkat a munkánk során. Nem számít, hogyan tekintünk a fotosoppolásra. Mihelyt méricskélni kezdjük a képeink készítése során alkalmazott átalakítások mértékét és jellegét, korlátozzuk magunkat a munkánkban.

Művészi fényképezésünk hitelessé tétele érdekében a legjobb, amit tehetünk, hogy azt mondjuk: 'Ne állítsunk korlátokat magunk elé. Inkább tegyük azt, ami nekünk tetszik.' Ha bárki elégedetlen, vagy kritikával illeti alkotásunkat, válaszolhatunk Michael szavaival: 'Remek, akkor mi van? Ott van a művészet, ahol megjelenik az egyén meggyőződése, nem pedig a szépség és elfogadhatóság keresése.' Csak akkor tudunk szabadon örülni, felfedezni és alkotni.

Picasso: Femme au chignon, Forrás: https://luminous-landscape.com/about-photographic-shyness/


Picasso biztosan nem félt megjeleníteni vízióját ebben az alkotásában. A hitelességet sem kapcsolta össze azzal, hogy valósághű legyen, különben nem festette volna a nőt ezekkel a színekkel, ilyen arcgeometriával, ilyen arányokkal, és egyéb nem-realisztikus jellegzetességekkel, mint amelyek ezen a festményen láthatóak.

Inkább attól hiteles, hogy a vízióját jeleníti meg, és a személyes célkitűzéseit. Ezt a képet élete vége felé festette, és az a cél vezérelte, hogy úgy fesse meg, mint egy gyermek, ami azért nehéz, mert félre kellett tennie mindazt, amit élete során megtanult. Valódi mestermunka, amivel fityiszt mutat mindazoknak, akik szerint az alkotásai gyermetegek.


Antelope Canyon © Alain Briot

Bizonyos helyszíneken, például az Antelope Canyonban, a hűség hiábavaló. Olyan helyszínek esetében, amelyek semmi máshoz nem hasonlítanak, vagy nagyon kevesen, talán senki sem látott, vagy olyan témák esetében, amelyek természetüknél fogva absztraktak, és ezáltal alig, vagy egyáltalán nem utalnak valódi tárgyakra, ne kérjük számon a valósághű megjelenítést. Jól lehet, az is az egyik lehetőség, de véleményem szerint az a filmes fényképezés választási lehetősége volt, mivel a filmre fotózóknak alig volt más választási lehetőségük.

Nem-manipulált fotók készítése a filmes fotósok által elfogadott választás volt. Ez a felfogás a téma természetes absztrakt jellege miatt volt sikeres. De ezen túl vagyunk. Mi egyéb lehetőségünk van a fejlődésre? Tegyük részlet-gazdagabbá? Csak annyi részlet lehet benne, amennyire a nyomtatás lehetőséget ad, és megítélésem szerint elértük a teljesítő képesség maximumát. Tegyük élesebbé? Már rendelkezünk a legélesebb objektívekkel, tehát további élesítés aligha javít rajta. Örökre leragadtunk ugyanazon témák ugyanúgy történő bemutatásánál? Ha nem találunk egyebet, mint az élesség, felbontás, vagy dinamika tartomány, ez lehet az osztályrészünk.

Műhelymunkák Alain és Natalie Briotal

Ha tetszett ez az esszé, akkor bizonnyal élvezne egy műhelymunkát velünk. Feleségemmel, Natalieval műhelymunkákat vezetünk az USA délnyugati részének legfotogénebb helyszínein. Műhelyeink a fotózás művészi vonatkozásaira fókuszálnak. Bár technikai ismereteket is tanítunk, művészi felvételek készítése érdekében tesszük. Célunk, hogy segísük önt olyan fényképek készítésében, amelyekre büszke lesz, és amelyek egyedül önre jellemzőek. Fotózásaink helyszínei Navajoland, Antelope Canyon, Monument Valey, Zion, Grand Canyon, és mások. Műhelymunkáink listáját itt találja.

Forrás: https://luminous-landscape.com/about-photographic-shyness/

Alain és Natalie Briot

További információ műhelyeinkről, fotók, írások, tananyagok, valamint előfizetési lehetőség ingyenes havi hírlevelünkre a veblapunkon. Ha előfizet hírlevelünkre, kap 40 e-könyvet ingyen.

Alain képzőművészeti fotókat készít, Natalievel közösen műhelymunkákon tanít, DVD tananyagai kaphatók a kompozícióról, képek átalakításáról, optimalizálásáról, nyomtatásáról és marketingről. Az alábbi könyvek szerzője: Mastering Landscape Photography, Mastering Photographic Composition, Creativity and Personal Style, Marketing Fine Art Photography and How Photographs are Sold. Mind a 4 könyv e-könyv formájában megvásárolható a honlapunkon. Ingyenesen letölthető minta oldalak megtekintésével győződhet meg azok minőségéről.

Alain Briot
2016. szeptember