A filmes és a digitális fényképezés alapfolyamata azonos
A két fényképezési eljárás merőben különböző folyamatokból áll. Az alkalmazott képérzékelők felépítése ránézésre is teljesen különböző, működésükben látszólag nem lehet felfedezni semmi közöset. A film, mint érzékelő, „egyszer használatos”, egy-egy filmkockára egyetlen felvétel készíthető (a filmet cserélni kell a fényképezőgépben). Kémiai kezelés (előhívás, fixálás) hatására magán az érzékelőn alakul ki a kép (legfeljebb a lefényképezett eredeti látvány negatívja – azaz a világos és sötét tónusok megfordulnak). Ezzel szemben a digitális fényképezőgép érzékelője egy félvezető elektronikus áramkör, fixen beépítve a fényképezőgépbe, egymás után számos felvétel készíthető vele („többször használatos”). Az érzékelőből „ki kell olvasni” a képet, ami egyáltalán nem hasonlít a lefényképezett eredeti látványra, egyszerűen egy számhalmaz (az érzékelőben töltés/feszültség-jelek sokasága). A kiolvasott képfájl számítógépes, informatikai feldolgozása után, kinyomtatva (vagy monitoron, TV képernyőn) állítjuk elő a látványra hasonlító képet. Ezután meglepően hangzik a címben megfogalmazott állítás, mégis igaz: ha a működésük mélyére ásunk, a fény hatására a kétféle érzékelőben lejátszódó elemi folyamat nagyon hasonló, akár azt is mondhatjuk, hogy azonos fizikai folyamat indítja el a kép kialakulását.
