A fényképezőgépek alapvető, nélkülözhetetlen alkatrészeit egyszerűen ismertető cikksorozatunkban eddig a két legfontosabb alkatrész működését világítottuk meg, szándékunk szerint közérthetően: az objektívet és a képérzékelőt. Ezúttal a keresőkre kerítünk sort: ez lényegében szintén nélkülözhetetlen alkatrésze a gépnek, bár szerepe nem része a felvétel létrehozásának, de a fotós nélküle „vakon” dolgozna.

 

 

A cikk formája ezúttal is a már bevált (remélem, a FotoAgora látogatóinak tetszését is elnyerő) dia-sorozat, azokat – esetleges vetítésük során szóban elhangzó – kísérő, itt-ott kiegészítő összekötő szövegekkel.

A keresőt használja a fotós arra, hogy megállapítsa, a gép elé táruló látvány melyik része kerül a felvételre. Ezt a képkivágást módosítani is tudja: közelebb, vagy távolabb megy a témához, esetleg más látószögű objektívet tesz a gépre (ha az cserélhető), vagy zoom-objektív esetén megváltoztatja annak gyújtótávolságát (látószögét) – megkomponálja a képet (ha a képek komponálásával kíván ismerkedni, egyik korábbi cikkünket ajánljuk figyelmébe).

Az első dián a keresők funkciójának definiálását követően meghatározzuk két fő típusukat, csoportjukat. Bemutatjuk az (1) csoport két tipikus képviselőjét, a mattüveges keresőket, amelyeket már a fényképezés hőskorában (az 1850-es évektől) is használtak, de ma is a nagy formátumú gépekben. A modern, egyaknás tükörreflexes gépeknek (SLR-eknek, amelyek a 20. század második felében uralták az igényes és profi piacot – elsősorban a Dulovits Jenő által bevezetett pentaprizmáva) is mattüveges a keresője. Rámutatunk ennek a kereső típusnak az előnyére.

 

A (2) csoport képviselőit mutatja a következő dia. Ebbe a csoportba tartoznak az optikai távcső keresők (ha zoom objektíves géppel akarjuk használni, akkor a gép vaku papucsára feltűzhető zoomos távcső keresőt használhatunk), ezek távmérővel kombinált változatai, és az egy fényaknás tükörreflexes gépek. Előnyük a felcsapódó tükrös gépekkel szemben, hogy egyszerűbbek, nincs bennük zajt és rázkódást keltő, exponáláskor csapódó alkatrész. Hátrányuk, hogy a gép objektívjétől függetlenek, képük attól parallaxis eltérést mutat, nem tükrözi az objektív elé helyezett szűrők hatását, és az objektív cseréjével, zoomolásával változó képkivágást sem.

 

A digitális gépek keresői általában az (1) csoportba tartoznak. A digitális gépek hátoldalán levő monitor a kompaktoknál szinte a kezdetektől, a digitális tükörreflexeseknél (dSLR-eknél) 2008. óta keresőként is működik (ez, lévén az érzékelőből kiolvasott kép természetesen minden körülmények között pontosan megegyezik a felvételre kerülő képpel, (1) típusú kereső). Praktikusságát jelentősen növeli, hogy egyes géptípusok esetében kifordítható, és különböző irányokba billenthető (talaj közeli, vagy fej fölötti gép pozícióban nagyon hasznos). A dSLR-ekben természetesen megmaradt a felcsapódó tükrös optikai kereső is (szemmagasságú betekintéssel), amit az igényes, és hivatásos fotósok többsége jobban kedvel, mint a szemtől távolabb tartandó monitor keresőt (az optikai kép „látványa” kellemesebb, felbontása általában jobb, és a szemünkhöz/homlokunkhoz szorított gépet stabilabban tudjuk tartani, kisebb a kép berázásának veszélye). A digitális gépek hátoldali monitorának keresőként használatát tárgyaljuk a következő dián.

 

A tükör nélküli, cserélhető objektíves fényképezőgépek (MILC-ek) keresői. Éppen 10 éve, 2008-ban jelentett be a Panasonic és az Olympus egy új, nyitott szabványú fényképezőgép rendszert, Mikro4/3 néven (μ4/3). Ennek alapját az a NégyHarmados (4/3) nyitott szabvány jelentette, amelynek épp ez a két cég volt a legaktívabb gyártója. Már a 4/3 rendszer is eltért a többi gyártó cserélhető objektíves digitális rendszereitől amelyek korábbi, filmes gépek digitális változatai voltak (jellemzőjük pl. a Leica kisfilmes képkocka oldalaránya a 3:2), a 4/3 rendszert közvetlenül digitális gépek gyártására tervezték (oldalaránya az akkori TV készülékekhez igazodóan 4:3 – innen a neve). Érzékelő mérete 17,3 mm x 13,0 mm (lineáris mérete kb fele a Leica képkocka 36 mm x 24 mm méretének). Az új, μ4/3 rendszer is cserélhető objektíves (ezért beszélünk gép helyett rendszerről mivel a gép vázán kívül a hozzá csatlakoztatható objektívekből áll), de az előd 4/3 rendszertől eltérően, ami tükörreflexes (dSLR) ez nem tartalmaz felcsapódó tükröt. Érett ez az újdonság, hiszen az SLR komplikált tükrös mechanikáját a lencsén át megvalósuló (1) típusú kereső iránti igény hívta életre. De, mint az előző dián láttuk, a digitális (kompakt és bridzs) fényképezőgépek kezdettől tartalmaztak (1) típusú keresőt, a hátoldali monitort. Sőt, éppen 2008-ban jelent meg a dSLR-eken is a monitor élő keresőképes funkciója. A tükrös optikai kereső tehát a digitális fototechnikában indokolatlan. Azért maradt fenn kizárólagos használata a cserélhető objektíves rendszerekben, mert a hátoldali monitorok felbontó képessége korábban meg sem közelítette a tükrös optikai keresőkét (manuális élességállításra alkalmatlanok voltak), és a tükör nélküli gépekben alkalmazott kontraszt alapú autofókusz sebessége is jelentősen alatta maradt a csak tükrös gépekben alkalmazható fázis érzékeléses autofókuszénak. Mindezek a hátrányok éppen kb. 2008-ra csökkentek észszerű mértékre.
A μ4/3 újítása, tükör nélküli, cserélhető objektíves fényképezőgép, természetesen nem kapcsolódik szorosan a 4/3-os érzékelő mérethez, később más gyártók más érzékelő mérettel is bevezették – egyéb változatok mellett leginkább a Tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgép (Mirrorless Interchangable Lens Camera – MILC) terjedt el.
Az előző dián utaltunk rá, hogy az igényes fotósok többsége jobban kedveli a dSLR-ek szemmagasságú keresőjének használatát homlokához szorítva, mint az élő kereső képes monitort. A MILC-ek többsége (legalábbis az igényesebbek) ezért tartalmaz egy hasonlóan használható, szemmagasságú keresőt, az úgynevezett Elektronikus keresőt (Electronic View Finder – EVF). Ez nem más, mint egy apró monitor, valahol a gép belsejében, ami a hátoldali monitorhoz hasonlóan az érzékelőből kiolvasott kereső képet jeleníti meg, és egy okulár lencsével felnagyítva lehet megfigyelni.

 

A Fujifilm cég egy unikális keresőt fejlesztett ki, és alkalmaz egyes igényes kompaktjaiban és MILC-eiben: a hibrid keresőt, ami az optikai távcső kereső és az EVF sajátos kombinációja. Ezt a keresőt mutatjuk be utolsó diánkon.

 

A következő (negyedik) cikkünkben a fényképezőgépek azon alkatrészeivel foglalkozunk, amelyek segítségével a gépbe jutó fény mennyiségét szabályozzuk. Mivel ez a technikai feladat az egyik legalapvetőbb, a hozzájuk tartozó alkatrészek is nélkülözhetetlenek. Természetesen azt is egyszerűen igyekszünk elmagyarázni.