A digitális fényképezés beérett, óriási hatást kiváltva a technika, tudomány és a hétköznapi élet számos területén. Mi sem igazolja jobban ezt a megállapítást, mintsem a magas díjak, amivel megalkotóikat honorálják. 2009-ben a fizikai Nobel-díjat az a két fizikus (Willard  Boyle és George E. Smith) kapta, akik 1969-ben elindították a folyamatot, megalkották a CCD-t. 2017-ben a kimagasló innovációs teljesítményt elismerő Queen Elizabeth (QE) díjat négyen kapták, akik három évtized három jelentős innovációjával vizuális világunk forradalmi átrendeződését eredményező eszköz kialakításához meghatározó mértékben járultak hozzá. Részletek a továbblépést követően.

 

Két mondat a QE díj szabályzatából:

  • [A díjat kaphatja,] aki személy szerint felelős egy olyan áttörő műszaki innovációért, amely az emberiség globális javát szolgálja.
  • A nyertesek díja összesen 1 millió GBP.

A három innováció:

  1. A CCD;
  2. A PPD (pinned photodiode – szó szerinti fordítása: kitűzött fotodióda, nem ismerem a magyar terminológiát);
  3. A CMOS képérzékelő.

 

A négy díjazott (nevük félkövér betűkkel kiemelve, valamennyien fizikusok, a harnadik és negyedik villamosmérnök is):
Ad 1. 1969-ben az USA Bell Laboratories-ben George E Smith és Willard Boyle megalkották az első töltés-csatolt eszközt (CCD-t). Ők alapvetően számítógép memóriának szánták. A következő néhány évben, ugyancsak a Bell Laboratories-ben ismerték fel, hogy fényérzékeny képérzékelőként is használható, ebben a folyamatban Michael Tompsett játszotta a vezető szerepet, az erre vonatkozó első szabadalom az ő nevéhez fűződik (Charge transfer imaging devices US 4085456 A, benyújtva 1971. márc. 16.). Tompsett vezette a Bell Laboratories CCD csoportját, kiaknázta az eszközben rejlő lehetőségeket a digitális képalkotás terén. Csoportjával egy sor CCD kamerát fejlesztettek ki. 1973-ban Tompsett készítette feleségéről az első, pixelekből álló színes képet (ami az Electronics Magazine címlapjára került).
Ad 2, Nobukazu Teranishi, a NEC Corpporation (Japán) kutatója 1980-ban megalkotta a pinned photodiode-t, ami a mai napig mind a CCD, mind a CMOS képérzékelő áramkörök fontos alkotó része. A korábbi megoldásokhoz képest alacsonyabb a sötétárama és a zaja, ami lehetővé tette a képérzékelők pixeleinek méretcsökkentését, egyúttal a felbontó képességének növelését.
Ad 3. Eric R Fossum 1993-ban a NASA Jet Propulsion Laboratory-ban megalkotta a pixel-közi töltés átvitellel működő CMOS aktív pixel érzékelőt, ami a CMOS érzékelő-technika széles körű elterjedéséhez vezetett.

A díj indoklása:

A szóban forgó képérzékelő (egyszerűsítve: a digitális fényképezés) átalakította az orvosi beavatkozásokat, a tudományt, a személyes kommunikációt és a szórakozást – a szkájpolástól a szelfizésen, számítógépes játékokon és mozifilmeken át az okostelefonok apró kamerájával készített élő háborús riportokig. Az orvosi problémák diagnosztizálása érdekében a testünkbe bevitt nem-sebészeti pirulafényképezőgépek és az endoszkópok életet mentenek. Felhasználásukkal csökkenthető a pácienst érő röntgen-sugár dózis, és fejleszthető a fogászati ellátás. Az autókba épített képérzékelők fokozzák a vezető és az utasok biztonságát, emelik az utcai forgalombiztonság szintjét. Bővítik ismereteinket az Univerzumról a Mars vagy egy üstökös felszínéról készített képekkel, más bolygók körül keringő űrhajókról, és azokkal a lélegzet-elállító képekkel, amelyek a Tejútrendszert körülvevő galaxisok milliárdjairól készülnek.