A közelmúltban a Debreceni Új Fotóműhely három tagjának közös kiállítása szerepelt a debreceni b24 Galéria programjában. Munkásságukat hosszabb ideje figyelem (egy-egy kiállítás kapcsán már szerpelt a nevük és néhány fotójuk ezeken az oldalakon, egyikőjükről pedig a FotoAgora első évében már bemutató cikket is publikáltam, sőt néhány kiállításáról is hírt adtam). A b24-beli kiállítás hatására érett meg az elhatározásom, hogy külön-külön cikkben mutassam be sajátos művészetüket. A jelen cikk hármójuk közül a legfiatalabbról, Gál Andrásról szól.

 

Gál András 1970-ben született Egerben. Gyerekkorában többek között a rajazolás és az elektronika érdekelte. Távközlési középiskolában szerzett műszerész végzettséget. Közben rajzolt, festett, grafikával is foglalkozott. Az infokommunikáció területén helyezkedett el, munkahelye a mai napig ezzel kapcsolatos (utóbb a Deutsche Telekom T-csoport különböző magyarországi leányvállalatainál, jelenleg a T-Systems Zrt-nél). Az egri föiskolára rajz szakra akart jelentkezni, amikor behívták katonának.1989-90-ben következett a katonai szolgálat, ahol a dekor műhelyben segített a festőművész és grafikus előfelvételis hallgatóknak. 2000-ben  családjával Debrecenbe költözött, felesége ének-zene, magyar nyelv és irodalom szakos tanár, 22 éves fia az ELTE hallgatója, 20 éves lánya most érettségizik. András főiskolai tanulmányait már Debrecenben fejezte be informatikus mérnök szakon, majd elvégezte az egyetemen  az informatika tanár szakot. Ez idő tájt munkahelyén, munkavacsorákon, az akkoriban még kuriózumnak számító Kodak digitális géppel fotózta az üzleti partnereket. Egyre többet foglalkozott fotózással, videóval (a munkája kapcsán is), de komolyabban 2004-től kezdve. Családi barátja, Varga Tamás hívására 2005-ben csatlakozott a Debreceni Új Fotóműhely alkotóközösségéhez, ekkoriban már egy belépő szintű DSLR géppel (Canon EOS300D) fényképezett. Seres Géza fotóművész vezetésével elvégezett két fotográfus tanfolyamot. Megismerkedett a lyukkamerával és az archaikus eljárásokkal, ezeket ki is próbálta. Egyfajta „áldigitális” eljárást alkalmazott: nyomdai levilágítással előállított nagyméretű negatívokról készített archaikus eljárásokkal pozitív képeket. Később analóg gépeket vásárolt (lásd a Fotós felszerelése fejezetben), újabban állókép készítésére szinte kizárólag ezeket használja, digitális gépével inkább videókat készít. 2006-tól szerepel a Fotóműhely csoportos kiállításain, 2010-től egyre gyakrabban, ettől az időtől kezdve önálló kiállításokon is bemutatkozik.

Kápolna holddal (2006) © Gál András

Tagságok:
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) Fotóművészeti tagozat (2012.), InstArt Csoport (2012.),
Debreceni Új Fotóműhely (2005.)

Önálló kiállítások:
Negreni Vásár KFT, Debrecen 2010
The Brooklyn Bridge, Debrecen, Szentes 2011
Standard Stand Art. Debrecen 2013
Nézd Az Időt, Debrecen, Sesztina Galéria 2015 (Velényi Rudolf festőművésszel közösen)
Analógia, Debrecen, b24 Galéria 2016 (Seres Gézával és Varga Tamással közösen)

Csoportos kiállítások:
BIHAR-BIHOR, Debrecen, Nagyvárad 2006
MŰHELYTITKOK 3. Debreceni Új Fotóműhely, Debrecen 2007
KERESZTMETSZET, Debrecen 2010
Debreceni Új Fotóműhely Szentesen 2010
KÉZENFEKVŐ, Debreceni Új Fotóműhely, Kecskemét 2011
Debreceni Új Fotóműhely Nagyváradon 2011
Debreceni Új Fotóműhely Józsán 2012
MŰHELYTITKOK 4,. Debreceni Új Fotóműhely, Debrecen 2013
POLAROID 65 – Kolta Galéria, Budapest 2012
XII. Debreceni Tavaszi Tárlat, Debrecen 2013, 2015, 2016,
ÖNARCKÉP VAL-VEL, MAOE Kiállítás, Budapest 2013
Analóg 2013, MAOE - Klebelsberg Kultúrkúria, Budapest 2013
MŰHELYTITKOK 5. Debreceni Új Fotóműhely, Debrecen 2014
Bihor-Hajdú-Bihar – Eurórégio – Nagyvárad, Románia 2014
XIX. ESZTERGOMI FOTOGRÁFIAI BIENNÁLÉ, 2008, 2014
LABIRINTUS - MAOE, Szentendre 2014
KORTÁRS DIGITÁLIS FOTOGRÁFIA - MAOE, Szentendre 2014
ÚJAT RÉGIVEL - MAI MANÓ HÁZ, Budapest 2014
A Debreceni Új Fotóműhely kiállítása, Újpesten 2015
MŰHELYTITKOK 6. Debreceni Új Fotóműhely, Debrecen 2015
ELMÉM LENCSÉMEN KERESZTÜL II. Hódmezővásárhely 2015
A fentieken túl közel 30, zömében nemzetközi pályázat kiállításán vett részt.

Koncentria (2007) © Gál András

Díjak:
Hajdú-Bihar Megyei Fotószemle: Különdíj 2007
Alföldi Fotószalon: Különdíj 2009
Euro Foto Art Nagyvárad: FIAP Ezüst Medál 2011
Alföldi Fotószalon: Kollekció Különdíj 2011
Debreceni Tavaszi Tárlat: Különdíj 2015

Megjelenések kiadványokban:
Fotóvilág c. Könyv 2007,
Digitális Fotómagazin 2007/3,
Fotomozaik 2007/7.
ME ILL – Máshogyhangzók 2013 (Lemezborító)
ALFÖLD 2015/7 szám (teljes illusztráció)
Neonhal – Kivezet 2015 (Lemezborító)
Fotóművészet 2015/4 (InstArc) 

Fotós felszerelése:
Digitális:
Canon EOS7D (inkább csak videóra, ritkán "alkalmazott/megrendelt" képekhez).
Objektívek: Sigma 10-20, Sigma 24-70, Canon 50mm f1.4, Canon 70-200, ill. videóhoz Samjang 35mm T1,5
iPhone6 van mindig a zsebében, sok korlátja ellenére vannak projektek, amik ezzel (vagy korábban más okos telefonnal) készültek.

 

Analóg:
Canon EOS30 - kisfilmes (35mm)
Hasselblad 500C - középformátum (6x6cm)
Objektívek: Carl Zeiss: Distagon 50mm F4, Planar 80mm F2,8, Sonar 150mm F4.
Argentum Excursor - nagyformátum (8x10" ill 4x5" + Polaroid)

Objektívek: Fujinon 210mm f5,6, Rodenstock Ysarex 150mm f4,5

Polaroid:
SX70

Felvételi és nagyításnál használt szűrők jelentős választéka

Továbbá van még néhány régi analóg gépe, amiket nem nagyon használ (1-2 alkalommal kipróbálta): több kisfilmes, pl. egy szép Zeiss Ikon, továbbá néhány polaroid, pl. egy jó állapotú Landcamera.

Filmek:
Kisfilm: Ilford ill Kodak, általában fekete fehér
Középformátumhoz: Rollei filmek, ISO 25-100-400
Síkfilm: általában Ilford, de időnként röntgenfilm is.
A filmeket maga hívja (otthon).

Nagyítások: Durst L900-al (Varga Tamással közösen bérelt laborjunkban), mostanában kizárólag Ilford Multigrade Barit papírra, esetleg folyékony emulziós papírra.

Archaikus eljárások: külön fejezetben.

Elérhetősége:
Web: http://www.galandris.com
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

 

Életútja, munkássága szubjektív értékelése


A ZÓNA V – Gál András videón  így vall fotós törekvéseiről:

Kereszt 1 (2008) © Gál András

„Gyermekkorom óta érdekelt a vizuális kultúra, a képek – nem feltétlenül a fotó – és gyakorlatilag a rajzon keresztül jutottam el, már felnőtt koromban, a fotózásig, a fényképezésig. Egy idő után rájöttem, hogy én nem tudok digitális géppel számomra értékelhető, vagy jó képet készíteni. A filmre történő fényképezés azért is érdekes, mert nagyobb önuralmat követel meg az embertől. Sokkal jobban sűrít, sokkal jobban próbál meg egy képben elmondani több dolgot. Ami még fontos nekem, hogy a teljes kép elkészülését kontrollálhassam. Igyekszem a saját magam által hívott negatívról nagyításokat készíteni saját laborunkban, a középformátumú filmről, 6x6-ról, általában 24x24 cm-re, de akár nagyobb méreteket is. A fekete-fehér nagyításokon és akár kontakt másolatokon kívül érdekelnek a különböző archaikus technikák, technológiák is. Az instant technika is egyébként nagyon érdekel, hiszen ott azonnal tud eredmény születni, az ember azonnal látja, hogy mi történt, milyen képet készített. Gyakorlatilag állandóan fotózok, amikor nincs nálam gép, akkor is, vagy valamilyen projekten töröm az agyam. Két nagy csoportja van annak, amit fotografálok: az emberek, meg a természet. Ezzel konkrétan a világegyetemet le is fedtem, de azért ennél kicsit szűkebb értelemben véve. Eddig olyan portrékat készítettem, amik valamilyen csoportba tartozó emberekről készültek. Ilyen volt például, illetve még folyamatban is van a fotográfus kollegákról, de készítettem zenészekről, zenekarokról, egy tánciskolában táncosokról ilyen jellegű sorozatot. Másik nagy csoportja a képeimnek a környezetről szól, nem is annyira a természertől, mert épített környezetet is fényképezek, illetve a természet elemeit. Mi az, amit egy fotón keresztül meg lehet mutatni az idő múlásáról, mi az amit meg lehet mutatni az állandó dolgokról, amik nem változnak az idő múlásával, és amik viszont múlandók? Ezeket a témákat próbálom körbejárni, több ilyen jellegű projekttel kísérleteztem már az elmúlt években. Nagyon sok esetben fotózok erdőt, fákat. Szeretném bemutatni, hogy milyen hatással vagyunk mi, emberek, a környezetünkre. Pár éve készítettem egy jó néhány önarcképet. De ezek nem a szokásos szelfik, amik ma olyan divatosak, hanem közép formátumú filmre, hosszú záridővel fotografáltam magam, A képen sokszor két, vagy három különböző helyen is megjelentem szellem alakban. A fotográfiában a hiba, mint jelenség, vagy tudatosan használt fotográfiai eszköz is érdekel. Készítek olyan képeket, ahova előre kódolható, hogy majd valamilyen hiba látszani fog a képen. Egy pár éve sikerült beszereznem egy nagyformátumú fényképezőgépet: 4x5”, illetve 8x10” méretben lehet vele fényképezni. Ez egy teljesen más gondolkodást igénylő processz. Egy vagy két képet készít az ember egy nap, általában. Gyakran járok ki a Debrecen környéki erdőkbe. Nagyon jó fotográfiai témákat is lehet találni, kerékpározni is. Most épp úgy tűnik, hogy lezártam egy környezetről szóló projektet, és most portré sorozaton töröm a fejem. Szeretném most már ezt a nagyformátummal megvalósítani, 4x5”-es síkfilmre készítenék portrékat. Nagyobb tervem az ezzel kapcsolatos.”

NYC BB 07 © Gál András

Az Analógia kiállítást  megnyitó beszédében  Zalka Imre vándorfotográfus András munkásságával kapcsolatban két dolgot emelt ki. Első szembesülését képeinek vizuális izgalmával, érdekességével, ahogy a statikus és a mozgó táj részleteit nem csak érdekesen, blikfangosan fényképezi le, hanem nagyon szépen komponálva. A másik, a képek készítése során tanúsított alázat, kitartás, szeretet, ami a képeiből sugárzik.

A kiállítás kurátora, Soltész István, az Argentum kamerák készítője recenziójában András alkotó munkájával kapcsolatban kiemeli: „Hogy az időt megzabolázza, azt kedvére elnyújtsa, alacsony érzékenységű filmet fűz Hasselbladjába és felvételi szűrők egész tárházát használja. Hogy a hosszú percekig tartó expozíció során a felhők vajon milyen alakzatot rajzolnak ki, sejteni ugyan valamelyest lehet, de a végeredmény csak az előhívás után derül ki, fokozva annak egyébként is nagyfokú izgalmát. … A kontakt másolatként megmutatott filmdarabka egyfajta leleplezése annak, hogy milyen észrevétlenül alakul át a fénykép a digitális technika közbeiktatásával.„"

 

 

 

 

 

Digitális és analóg technikák

NYC BB 10 (2011) © Gál András

A fotózással a fiatalkori képzőművészeti próbálkozások után a munkahelyén kezdett foglalkozni, természetszerűleg az ezredfordulón elterjedő digitális technikával. Seres Géza fotótanfolyamai ráirányították figyelmét az analóg technikákra, sőt az archaikus eljárásokra. Hogy meglehetős határozottsággal ebbe az irányba indult el, alighanem az is hozzájárult, hogy munkahelyén digitális elektronikával foglalkozik – hobbijában inkább a manuális, kézműves tevékenységgel járó analóg technikát helyezte előtérbe. Hozzájutott „minden fotósok álmához”, egy középformátumú Hasselbladhoz, a minden későbbi modell alapját képező, robusztus, megbízható, kiváló objektívek gazdag választékát kínáló 500 C-hez, amelyhez később több objektívet, filmkazetta hátlapot is beszerzett. (Ilyen gépeket használt a NASA 1962-63-ban két Mercury expedícióban, de később is ennek továbbfejlesztett változatait a Gemini programban, sőt az Apolló-11-en is, a Holdra szállás során.) Ezzel elkötelezte magát a hagyományos, ezüst-halogenid emulziós filmek használata mellett. Az újabban beszerzett Argentum Excursor nagyformátumú gép csak a negatívok méretének növelése irányában szélesítette lehetőségét, maradt az ezüsthalogenid technikánál, immár síkfilmekkel is.

A különböző, hagyományos (fikmes) technikák kipróbálásának vágyából fakadhatott,, hogy egy Polaroid instant gépet is beszerzett. A régi elődökhöz hasonlóan, különleges szituációkban, a közép- vagy nagyformátumú felvétel elkészítése előtt, „előfelvételezésre” is használja a polaroidot (erre a célra mások manapság inkább egy kis digitális kompaktot vesznek elő).

A komoly analóg gépek mellett a digitális technikában is előre lépett, nem adta lejjebb a Canon EOS 7D-nél. Ez már kiváló minőségű, full HD videót készít, csaknem kizárólag mozgókép készítésre használja. Egyébként is hangsúlyozza: a digitális technika vezette vissza a fotózáshoz, és általánossá válásának köszönheti, hogy meg tudta venni Hasselbladját (a digitális áttérés nyomta le a régi, kiváló analóg gépek és objektívek árát). Mozgóképet pedig aligha tudna készíteni, vágni filmre. Összességében tehát sokat köszönhet a digitális világnak.

Videózás

NYC BB 14 (2011) © Gál András

Alkotó tevékenységében a videók készítése jelentős szerepet tölt be. Mindíg is szerette a filmművészetet. A videók készítésére alkalmas dSLR-ek megjelenése adta a lehetőséget e másik műfaj kipróbálására. Mint fentebb már szóltunk róla, az állóképek készítése során is egyik törekvése a mozgás, az időben változás érzékeltetése a statikus motívumok mellett, ezáltal az állandóság kiemelése. A videózásban a tényleges időbeliség, a radikális változás megmutatásának lehetősége is vonzotta.

Arra a megjegyzésemre, hogy kevés fotográfus készít mozgóképet, videókat, megemlít egy példát: a holland Anton Corbijnt, aki többek között zenészeket fényképezett, majd zenei videókat, filmeket rendezett, illetve egy régebbi ikon, a művészfilmjeiről ismert Andrei Tarkovskyis készített kiváló fotókat, ismerhetjük például híres polaroidjait.

András első videoja is zenei klipp, barátja, Varga Tamás zenekaráról készült. Filmjei közül kiemelkedik a Varga Tamással (Brownhand) közösen, fotográfusokról készített kisfilmek ZÓNA V sorozata (2013-tól készülnek, jelenleg is). Pillanatnyilag 10 fotográfus szerepel a repertoárban, összefűzve már közel 1 órás műsor. Címlapján a készítés mottója (a főcím magyarázata): ”Nedves kollódiumos eljárással készült felvételek és kisfilmek emberekről, akik még tudják, mit jelent a fotográfiában az V. ZÓNA. A tradicionális fotográfia szerelmesei, a sötétkamra titkainak őrzői.” Ez elsősorban Varga Tamás projektje, András a mozgóképek kivitelezője szerepét tölti be. Egyéb témákról is jelentős számú videót készített, például zene kisfilmeket hazai együttesekről. Akit az extrém nagy méretű felvétel készítésének technikája érdekel, nézze meg a Vasaló (Iron) 1 méteres fotó készítését nedves kollódiumos eljárással. A nedves kollódiumos eljárás és a rockzene találkozását adja elő a Wet plate collodion rock & roll  című klipp. A videók nagy része tartalmilag jól komponált és technikailag magas színvonalon megvalósított, kiforrott alkotás. Hozzáértők véleménye szerint András fotós szemmel videózik, az állóképek komponálása érezhető bennük (saját véleménye, hogy ez semmiképpen nem tudatos).

A videózáshoz más felszerelés kell, mint az álló képek készítéséhez, komolyabb munkához nem elég egy dSLR. A Canon EOS7D-hez már eleve a videózáshoz optimális obikat kereste. Portrézáshoz sem vakukat, hanem stabil fényforrásokat használ, amik a videóhoz kellenek. Hiányoztak még a kiegészítők (állványok, fejek, slider, …), apránként ezeket is beszerezte. A végén pedig vágni, szerkeszteni, hangosítani kell a fésületlen, széthulló videofelvételeket. Ez egy külön világ - gondolta. 2011-ben egy jó minőségű monitort keresett a digitális utómunkákhoz, amikor szinte azonos áron egy egész Macintosh rendszert sikerült megvásárolnia, amelyen ráadásul volt egy stabil OP rendszer és rengeteg alapprogram, de a vágáshoz egy Final Cut Pro X  nonlineáris video szerkesztő programot használ. Összeállt a felszerelés.


A kiállításokon szereplő művei kivitelezése során alkalmazott eljárások rövid ismertetése (forrás)

NYC BB 17 © Gál András

Fine art print - Művésznyomat
Kifejezetten fotográfiák nyomtatására szánt művészpapírra készül, professzionális pigment alapú nyomtatóval állítják elő a végső nyomatot.

Canvas stretcher – Vászon vakráma
Kifejezetten fotográfiák nyomtatására készült vászonra, professzionális pigment alapú nyomtatóval állítják elő a végső nyomatot, majd vakrámázzák.

Silver gelatin – Zselatinos ezüst nagyítás
Nyilvánosságra hozás időpontja: 1871 (brómezüst). Peter Pawolsky, Josef Maria Eder, Joseph Pizzighelli
Anyaga: A zselatinos előhívópapír fényérzékeny rétegét képezheti ezüstbromid, ezüstklorid, klórbrómezüst és ezüstjodid. A papírhordozó és a zselatin között általában baritréteg található.
Jellegzetességei: Emulziós előhívópapírok. Kizárólag ipari körülmények között lehet előállítani, az emulzió elkészítése hasonlatos a zselatinos szárazlemezéhez.

Oilprint – Olajnyomat (oleotypia)
Nyilvánosságra hozás időpontja: 1866 (1930 után már csak elvétve használták).
Felfedezője: E. Mariot.
Anyaga: Papír, zselatin, zsíros festék. Kromátkolloidos nemes eljárás.
Készítése: A zselatinnal bevont papírt ammóniumbikromát és alkohol azonos arányú keverékében érzékenyítik ecsettel, majd sötétben negyed óra alatt megszárítják. A papírt tanácsos azonnal felhasználni, mert 2-3 napon belül elromlik. Kontaktmásolással napfényen (manapság UV fény alatt) exponálják. A kész másolat minden árnyalatában halványan látható. A megvilágítás után csak a felesleges bikromátot mossák ki, azaz a hideg vizet addig kell váltani rajta, míg csak sárga levet ereszt. A fény érte helyeken a bikromát cserzi a zselatint, ezért nem tud már vizet felvenni, míg a cserzetlen részeket duzzasztani lehet. A zselatin réteg oldalról szemlélve reliefet mutat, ha nem elég erős, akkor langyos vízben tovább duzzasztható. Nedves állapotban zsíros festékkel (pl. litográfiai festék, nyomdafesték) befestékezik a képet oly módon, hogy egy üveglapra helyezik, s őzpata formájúra vágott ecsettel finoman ütögetve, tumpfolva rakják fel fokozatosan a festéket, míg elérik a kívánt tónusrendet. Csak azokon a helyeken tapad meg a festék, ahol a zselatin nem tartalmaz vizet. Ha sűrűbb festéket használnak, kontrasztosabb képet kapnak, ha hígabbat, akkor a végeredmény lágy átmenetekből álló kép lesz. Mivel kontaktmásolással készül, a negatívok mérete mindkét irányban eghatározza a kész olajnyomat nagyságát, legkedveltebb méretek a 13x18 és a 18x24, 19x25 cm.

NYC BB 18 (2011) © Gál András

Kallitype (VAN DYKE wet) - Kallitípia (VAN DYKE nedves)
Nyilvánosságra hozás időpontja: 1842. Sir John Herschel.
Anyaga: Általában papír hordozón található, de ismert selymen, textilen is. Létezik egy direktpozitív változata is.
Jellegzetességei: Kötőanyaga nincs, ezért láthatóak a papírrostok. Általában barnás tónusú képet ad. a nedves változata fekete tónusút.
Érzékenyítő oldat: Ferric Ammonium Citrate, Tartaric Acid, Silver Nitrate, és desztillált víz.
Készítése: A papírt a fenti oldattal vörös fénynél, ecsettel egyenletesen bevonják szárítják, napfényen (manapság UV fény alatt) exponálják.(A nedves (wet) változatnál, szárítás nélkül, azonnal nedvesen exponálják, egy áttetsző fóliát helyezve a negatív és a nedves papír közé.) Előhívása vízben történik, majd nátriumtioszulfátban rögzíteni kell, alapos mosás után pedig szárítani. A legnagyobb sem volt 24 cm hosszabbik oldalúnál nagyobb.